Ahogy mondani szoktuk, néha ki kell engedni a gőzt, ezer oka lehet a túlfűtött léleknek. Öröm és bánat, félelem és megkönnyebbülés, egy nagy teher alól való felszabadulás, vagy éppen a még megoldhatatlannak látszó feladatok tornyosulása - mind-mind gyorsan égő tüzelőanyagai mentális kemencénknek.
Ahogy ezer az ok, ezer a stresszoldásra tett kísérlet is: sírunk vagy kiszakad belőlünk a nevetés, és olykor ihaj bunda, csuhaj bunda egy mulatással kifordítjuk magunkat, bepillantást engedünk személyiségünk rejtett zugaiba.
„Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.”
(Vörösmarty Mihály: A vén cigány, részlet)