Először csak hunyorog az ember, de aztán rájön az ismert igazságra: néha a kevesebb több… Kevesebb élesség és kontraszt, így egy különleges képet festett a Fotográfus. Tudjuk, erdőben vagyunk, de a figyelmünk nem az apró részletekre, hanem a kompozíció ritmusára, foltszerűségére, a fák karcsúságára, törékenységére és a látható csendre irányul. Ahogy Tóth Árpád írta:
"Csend. Kábult fülem hallani véli A zengő, örök napot odafent, Billió mérföldek étherén Átszűrt, ájultfinom neszét: Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!"