Cseppben a tenger – mondjuk, ha egy apró jelenségben felismerjük az élet nagyobb történéseit. Cseppben a világ, csodálkozunk rá gyerekként a csillogó esőcseppre, amely feje tetejére állítja, vagy éppen összesűríti a környező világot. Türelem és némi önismeret kell hozzá és a gömb alakú apró lencsék a lélek csillagászati eszközeivé váljanak…
Állok, lábamnál tócsa nő
a pocsolyához – az a dolga.
Bevont farokkal bú elő
az eb, hogy lábam megszagolja.
Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék, s számra pára jő –
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.
(József Attila: Eső, részlet)