Eső

Cseppben a tenger – mondjuk, ha egy apró jelenségben felismerjük az élet nagyobb történéseit. Cseppben a világ, csodálkozunk rá gyerekként a csillogó esőcseppre, amely feje tetejére állítja, vagy éppen összesűríti a környező világot. Türelem és némi önismeret kell hozzá és a gömb alakú apró lencsék a lélek csillagászati eszközeivé váljanak…

Állok, lábamnál tócsa nő

a pocsolyához – az a dolga.

Bevont farokkal bú elő

az eb, hogy lábam megszagolja.

Kövér az ég, az üdv a gondja,

pislog, dagad a püspök dombja,

fütyülnék, s számra pára jő –

hát megfontoltan, mint a dudva,

gőzölgök szépen, komolykodva,

révedek én is, révedő.

(József Attila: Eső, részlet)