„Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!” – tanít bennünket Gogol, és ez a duplafenekű mondat önvizsgálatra késztet. Így nézek ki? Hát… nem is olyan rossz… Vagy: Ez bizony pocsék látvány, pedig volt ez jobb is. Ahogy Albert Camus mondja: „Bizonyos koron túl minden ember felelős az arcáért.” De ez csak a külső, a fecsegő – bár árulkodó - felszín. A lényeg talán mégsem látható: szívtájékról a tükör semmit nem mutat.
A tükör visszavert képet mutat, Az attitűdöm mégis mást tudat, Nem rettent az idő, hogy így elszaladt. Van, mi a tükörnek láthatatlan: Most is húszévesnek érzem magam, Mert a lényeg mégis ugyanaz maradt.
(Tóth Bertalan: Képmás)