Nagy nap ez a világ másik sarkában is, ott van a menyasszony arcán a boldogságnak az erre a napra járó egyszeri és megismételhetetlen gyönyörűsége. Még egy pillantás az autó tükörként használt ablaküvegére, egy finom mozdulattal megemelt, nyilván hosszú esküvői ruha, egy biztos kezekre bízott merész virágcsokor és kabátka, a kisérő szépségek halaszthatatlan mobiltelefonálása, szóval összesűrűsödött ebben a képben mindaz a feszültség, izgalom, öröm és visszavonhatatlanság, ami egyszerre ajándéka is, és súlya is ennek a napnak. De van ennél fontosabb, Ady meg is írta, és ez is látható a főszereplő boldog mosolyában:
„A szerelemben nincsenek évek A szerelemben csókok vannak. A szerelemben jaj a fösvénynek! A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelemből mindent odaadnak.”