Azt mondják a bölcsek, hogy a szem akkor látja meg a világot, ha már tisztára mosták a könnyek. Meg azt is, hogy a szem ablak, amelyből a lélek tekint a világra. De fordítva is igaz lehet: aki tud olvasni a szemekből, az látja a másik ember lelkét is. Egy tekintet, egy pillantás emlékezetes lehet, nem véletlenül írta Ady, hogy „őrizem a szemedet”. A költő tegezése bensőséges kapcsolatra utal, de egy ismeretlenül elkapott tekintet is sokáig vihet magával az ember…
Áldott a nap, a hó, az év s az évnek ama szaka, órája, perce s egyben a szép ország is, melyben rabja lettem két szép szeme bűvös tekintetének.
Áldottak az első gondok s remények, melyeknek árán elszerelmesedtem, s az íj s a nyíl, melyből sebet szereztem, s a sebek is, melyek szívemben égnek.
(Francesco Petrarca: Áldott a nap)