A normalitásra vágyunk, arra hogy visszatérjen életünk a régi kerékvágásba. "Kizökkent az idő - oh, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt." – mondja a dán királyfi, de ebben a „helyretolásban” mindannyiunknak van dolga… Úgy hozta a sors, hogy mindannyian dán királyfi(ak) lettünk, és van dolgunk az idő helyretolásában. A régi kerékvágást meg elfelejthetjük. Ha lehetőséget kapunk rá, egy új világot kell berendeznünk, új filozófiák, új magatartások szerint. Vagyis valamit kezdeni kell a vágyaink rendjével is, tehát először saját magunkkal kell a jövőt illetően dűlőre jutnunk.
A jelen, oh! a jelen mindig bántott, Amerre én, mindig arra haladt, Tövisekkel hinté bé az utamat S elvett tőlem reményt, boldogságot.
Nem veheté el, bár kínzott nagyon - Történik minden, ahogy írva vagyon - Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.
Tövises úton segít a jövendő; Jövőben dicsőül meg a szenvedő; Jövő mutatja az utat előttem!
(József Attila)