Ág- és mérleghinta, egyszerűbben libikóka, kör- és hajóhinta, és most újabban: kosárhinta. Hintatörténetből nagydoktorit lehetne írni.
Egy gyereknek – na, nem csak gyereknek – hinta, palinta, boldogság inga. A mozgás, helyváltoztatás kiszámítható játéka. Először más löki, aztán megtanulod hajtani, majd nézed a hajtót és a hintázót. Ez már az a kor, amikor a „hintás” már nem csak felhőtlen boldogságot jelent, hanem ravaszságot, kettős beszédet…
Nagyot lökött rajta pár csalafinta S messziről milyen pompás volna bámulni: Nini, a hinta! Hogy lóg az az öreg, sötét Föld, Hinta, palinta. Talán-talán, nagyon messziről, mintha Pénztelen gyermekként a vásárban Hívna a hinta S talán, messziről, sóvárognánk: Hinta, palinta. (Ady Endre: A nagy hinta-játék)