top of page

Szelek szárnyán


Ahányszor kora tavasszal a hegyek oldalában ég és föld között megjelennek a siklóernyősök, gyermeki vágy fog el, hogy „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék…”, vagyis repülhetnék! Erre már soha nem kerülhet sor, de gondolatban igenis átélhető a szabadság, a magasság, a felelősség mámora! Nem adrenalin-függésből, hanem mert hamis hírekkel, ócska propagandával, alantas ösztönök felpiszkálásával minduntalan kalodába zárna egy hatalmi gőgjétől megrészegült rezsim… Nem, nem csak engem, hanem azokat is, akik kényelemből, szellemi restségből tudomásul veszik, hogy vezetőszáron is lehet élni. Élni lehet, de repülni soha!

Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre.

(Heltai Jenő: Szabadság, részlet)

bottom of page