A rács-szindróma mindig is talány volt: ki van kívül és ki belül? Ki a fogoly és ki a szabadabb? Rács, fal, kerítés, függöny… Elválasztanak valamitől vagy valakitől. Illúzió ez persze, mintha a tárgyi világ korlátot, akadályt jelentene a gondolatoknak… Azért használunk függönyt, hogy akaratunk szerint kizárjuk a külvilágot, vagy a láthatatlanság illúziójával szeretnénk szemlélni a bekeretezett valóság darabkát? A nagy érzések is kezdetben rejtőzködők – a függöny mindkét oldalán. A kérdésekre Fodor Ákos adott nagyon jó választ:
„Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél.
A lebbenés.”