’Tudja, fotógráfus úr, itt ülök reggel óta, ha nyóc kis bugyingót eladtam, sokat mondok. Megéheztem, rám fér a meleg kanál. Hajnalban főztem húslevest gyönge csibéből, jó kis zölddel. Így mélytányérból eszem, nem is kell más, ad ez erőt estig. De csak válasszon bátran, gyerecskétől kétixellesig van minden méretem, viheti ajándékba, ma féláron adom. Mire megtalálja - nem köll kapkodni -, bekanalazom innen a hokedliról a leveském.’
„Aki sok levest eszik, sokáig él. Hiszen, aki sokáig él: annak sok levest kellett megennie. Nem véletlen, hogy a „restaurant” szó eredetileg nem is éttermet jelentett, hanem „szíverősítő” húslevest. Amitől még a halott is feltámad. „Restaurer” annyit tesz: „helyrehozni, meggyógyítani”. Csak később nevezték el róla azt a helyet, ahol az embert vendégül látják.” (Vinkó József)