Ne, még ne hagyd abba, kérlek! Mondd tovább! Szeretem a hangod: erős, meleg, nyugodt hang ez. Szeretem a történeteidet: veled fordult a világ, de én szédülök… Amíg vannak történeteid, biztonságban vagyok. A „mi időnknél” nincs nagyobb ajándék, minden közös óránk másképpen ugyanaz. Elfáradtál? Akkor sétáljunk fel együtt a hallgatás tornyába!
Megyünk mi is oda... Vannak, kiket úgy von a csönd hona, Hogy itthagyják e zajt, szép boldogan, Sokan vannak s mégis magányosan. Kopogtatok tán holnap én is ott. Csönd, csönd, nyílj meg Szezám! S a hallgatás nagy tornya nyílni fog!
(Juhász Gyula)