Régi búcsúfia volt a kaleidoszkóp, egy csőbe helyezett néhány tükör, amelyet ha gyerekként megforgattuk, végtelen variációban megsokszorozta az apró csillogó tárgyak képét. Ha felnőttként is gyerekszemmel tudunk rácsodálkozni a világra, akkor a kaleidoszkóp-élmény velünk marad: elég egy kis ravasz fénytörés, egy félig nyitott ablakpár tükör-feleselése, és máris új világ, új élmények birtokosai lehetünk! A képet elkísérik gondolataink is.
"Én csak képeket látok,
Képekben álmodom a világot.
Ezer tükör vesz körül,
Ezer arc egyben egyesül." (Poós Gergely: Tükröződés)