"...tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom." - írta a költő, aki nem tudhatta, hogy másnak e tájék mit jelent. Azt viszont igen, hogy egy másik vers másik tájékán rongyosan és kopaszon, horkolva repültek a foglyok... búvó otthoni tájra.
Háromnegyed százada is nyár volt, július. Nem álltak meg az órák a falakon és a templomtornyokban szégyenükben, a divatos fürdőhelyeken nem fordult vissza bánatában egyetlen kacaj sem, nem törtek derékba a fenyők Žagubica fölött a hegyekben... Csak egy toll sercegett és megszületett a fájdalmasan szép hetedik...
"Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. "
...
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. július
Radnóti Miklós