Aligha gondolta volna Horatius, hogy félművelt utódok kiforgatják a "Szakítsd le a napot!" bölcsességét egy primitív "Élj a mának!" hedonista mondásra. Ez utóbbi arra biztat, hogy hajszold az élvezeteket, érd el, vedd el, ragadd meg ...és már ott is vagyunk az "Egyszer élünk! összekacsintós fröccsízű beszédnél. Pedig - és ez kiderül az Ódák I. könyvének 11. darabjából - az idézet arra vonatkozik, utalva a gyümölcsszedés mozdulatára, hogy találd meg minden napban a számodra hasznosat, tanulságosat, örömtelit! Még akkor is ha tudjuk - és itt ismét Horatius következik - "Futnak, s lassacskán kirabolnak minket az évek, elvitték a kacajt, lakomát, tréfát, a szerelmet."
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével..."
(Veronica A. Shoffstall)