Ez a kedves franciás bajusz, amit odafestettek csillogó szemű barátunk orra alá, nem egyszerűen egy festékcsík, hanem egy történet. Történet a játékosságról, önfeledtségről, a humorról, a felnőttekhez tartozásról és persze a festőről és az alanyról. A vizualitás századában, ahol zuhognak ránk az elborzasztó képek, úgy kell ez a derű, mint egy falat kenyér. Mert amíg vannak "bajusz-történetek", addig van remény a jóra.
A tekintet olyan, mint egy kéz,
amely a futó vizet akarja megragadni...
A szem észlel, de nem kémlel,
hisz, de nem kérdez,
kap, de nem keres
- sem vágy, sem éhség,
sem küzdés nincs benne.
(Muriel Barbery)