Nem könnyű angyalnak lenni. Először is hosszú évekig Lélek és Szív Akadémiát kell végezni, és százszor jobban kell vigyázni arra, akinek a szolgálatába szegődtünk, mint saját magunkra. Még akkor is felelősséggel tartozik az angyal, ha elbotlott, bűnös embert kell segítenie. „Több embert ismerek, akinek szárnya van – igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: „Szárnyakkal felszállni tilos!” ” - írja a filozófus, mert tudja, hogy az angyalokat nem lehet csak úgy a hideg templomok oltárára állítani, vagy ereklyeként befőttes üvegbe zárni. Az őrangyalok, - akár Isten, akár a lelkiismeret küldte őket - emberek. Kartávolságra tőlünk.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
(Ady Endre)