Ezek a furcsa, groteszk figurák a gótika korában jelentek meg, és egy francia legenda szerint a gonosz szellemeket tartották távol a templomoktól. Volt azonban egy nagyon is hétköznapi, hasznos feladatuk ezeknek a meseszerű, szatirikus alakoknak: a lezúduló esővizet kellett az épület falaitól a lehető legmesszebbre juttatniuk. Jussunk mi is a lehető legmesszebb azoktól a "kabócáktól", akikről Simon István Biztató című versét írta!
Sose félj, míg erődből futja: alkoss,
tedd dolgodat, szívják fel ízeit
egy új világnak mély gyökereid,
melyekkel odanőttél a talajhoz.
Hozzá légy hű és benne önmagadhoz,
s ha köpnek is rád mindig más fokos
szögben forgó kabócák, légy okos:
bűn, ha miattuk elbizonytalankodsz.
Köpj te is fényére reflektoruknak.
Kit célba vesznek, könnyen megvakulhat,
s arcán csak riadtságát födi buta gőgje,
mellyel lenéz, mint kopárabb csúcsokra
kapaszkodott kis csenevész boróka
az oldalakon növő szálfenyőkre.