Töréspontok

Csak egy tükröződő felület és felbomlik, átrendeződik minden, amit valóságosnak hittünk. Belső hangjaink, ezek az akusztikus töréspontok, tükörként állítanak szembe magaddal és mindazzal, ami abroncsként rád feszül. Tudjuk, betelt minden pohár, átlépett a gonosz minden határon, keresztre feszítették még a reményt is. Nem kerülheted meg a végső kérdést, amely már jó ideje kattog a dobhártyádon: menni, vagy maradni? Aztán, bár nem neked kéne, de elszégyelled magad: nem a választól, hanem a kérdéstől...

Maradunk. Azok az útra kész csomagok

nem a mi csomagjaink. Azok a hajók

nem a mi hajóink, nem velünk szállnak vízre.

Ha legalább sírni tudna. Vagy kiabálna.

De csak ült a kihalt Duna-parton,

várta, hogy leszakadjon a sötét.

(Kántor Péter)