A holló, „ ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében” a legtitokzatosabb madár. Mindenki holló, mindenkinek van titka, olyan, amit csak ő őriz és cipel sokszor éveken, évtizedek át nehéz kőként a vállán, de még inkább a szívében. Az is titok, hogy amikor a titokra fény derül, a súly, a teher miért marad veled...
„A titok a te foglyod, ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint tovább meséled.” – tartja egy régi mondás. Mégis a legnagyobb titok – mert csodálatos titkok is vannak - a másik ember. Ahogy Ady írta:
Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.
(Ady Endre)