Az utolsó kép

A tárgy összetörhet, kifakulhat, elveszhet. A színeket, a formákat kimoshatja belőle azt idő, de az emlékezetből csak a legvégső utáni esetben törölhető az arc, a tekintet. Ami bekereteződik, az valamikor fontos lehetett, hiszen a keret a kiemelésre, minden mástól való elhatárolásra szolgál. Nagy katasztrófa lehetett szívtájékon, ha csak a keret maradt meg, amely tudjuk, nem túl erős kötőanyag. De tudjuk, azt is, hogy a Titanic roncsai után kutatók nem tárgyakat, hanem elsüllyedt történeteket keresnek. Ezt tesszük mi is, ha üres, vagy kiürült keretet tartunk a kezünkben.

"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt."

(József Attila)