A tárgy összetörhet, kifakulhat, elveszhet. A színeket, a formákat kimoshatja belőle azt idő, de az emlékezetből csak a legvégső utáni esetben törölhető az arc, a tekintet. Ami bekereteződik, az valamikor fontos lehetett, hiszen a keret a kiemelésre, minden mástól való elhatárolásra szolgál. Nagy katasztrófa lehetett szívtájékon, ha csak a keret maradt meg, amely tudjuk, nem túl erős kötőanyag. De tudjuk, azt is, hogy a Titanic roncsai után kutatók nem tárgyakat, hanem elsüllyedt történeteket keresnek. Ezt tesszük mi is, ha üres, vagy kiürült keretet tartunk a kezünkben.
"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt."
(József Attila)