top of page

Cegléden túl


Fázós kép ez egy másik, didergő Magyarországról. Rosszkedvünk tele ül a ködbe bújt tájon. A zörgő kórók kétségbeesett felkiáltójelek. Várunk. Várunk tavaszi szélre, olvadásra, új színekre, új hangokra. Március már úton van, de a lélek márciusát, a szabad gondolat és tett márciusát mindenki csak maga teremtheti meg, Cegléden innen és túl.

"A köd, a csönd sosem ragyog. Én már ködből, csöndből vagyok.

Ami énbennem botorkál, Elbukik egy vak ároknál.

Iszonyatos, nagy bosszú ez, Várni, várni, míg vége lesz."

(József Attila: Ködből, csöndből)

bottom of page