Nem, persze, hogy nem érteni kell ezt a képet, hanem érezni. Pontosabban: megérezni. Megérezni az elmúlást, és azt is, ami megszülte - az életet. Megérezni a ragaszkodást, a kapaszkodó, oltalmat kereső szeretetet, a biztonság nélkülözhetetlenségét. Csak egy száraz ág? Csak? Sokmilliónyi sejtből álló csoda ez, az élet logotípiája. Lehet egy levél erezete, lehet egy ág, de lehet maga a fa is. Életfa az út végén.
"Nagy Istenek! Szedjétek össze nékem
A csillogó s a gyilkos napokat,
Abbul szűrjétek az életek éltét,
Szikrázzon, égjen minden pillanat!
A sok, közönytül terhes, lomha évet
Vegyétek vissza! Másnak engedem.
Csak egy napot! De gyönyörbe temetve,
Vagy villámfényes ünnepet nekem!
(Kaffka Margit: Pogány imádság)