Jégbe fagyva

A tóra fújta a leveleket a szél, aztán egy januári tél-éjszakán a jégbe fagytak. Hideg, mozdulatlanságra kényszerítő börtön ez, és ismerős lehet a kihűlt remény is. Van úgy, hogy megdermed az ember lelke, és amikor szólna, megfagy a hang, csak pattan, mint a rianás. De ez már jel: olvad!

A jég meg az ég szikrázva simul össze, a szél se beszél: por-hóval kergetődzve játszanak - mert szabad... E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van; senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz, itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!

(Fodor Ákos)