Az év utolsó napja II. Szilveszter pápáról kapta a nevét, ő volt az, aki a képen is látható Millenniumi oszlopcsarnok első alakjának, Szent Istvánnak koronát adott. II. Szilveszterről azt tartja a legenda, hogy műhelyében épített magának egy bronz fejet, amely igennel vagy nemmel őszintén válaszolt minden kérdésére. Biciklis barátunk, aki most éppen homo ludensként trükközik a történelmi környezetben - egyetemi hallgató, így jól ismeri a legendát. Tőle, és hűséges követőinktől kérdezi - Kosztolányit idézve - az ÁRNYJÁTÉK tandemje:
„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?”
A választ megadja bringás barátunk is, csak előbb átgurul egy szebb, boldogabb, emberibb új esztendőbe!