Fő lelőhelye, miután levették a parázsról, az ember kabátzsebe. De ne szaladjunk előre, mert minden szerelem az illattal kezdődik. A friss sült gesztenye illata olyan, mint a mágnes, a harmadik sarokról is visszafordítja az embert. Csak öt szem, kicsi fehér papírzacskóban, és ahogy anyám tanította először a pirosra fagyott kezet melegíti, majd csípőmagasságban a zsebet, és meglepő gyorsan a szívet is. Még forrón kell kibontani, óvatosan a hüvelykujjakkal lefejteni a vékony barna páncélt, aztán ott van a tenyerünkbe a kissé ráncos, tetején sötét-ropogós, beljebb vajsárga, majd fehér finomság. Lassan forgatjuk a szánkban, kiélvezve a kis ízbomba minden felajánlkozását, majd nagyot nyelünk. A felengedő ujjak üzennek, már csak négy szem gesztenye maradt a stanicliben...
Tessék kisasszonykám, Finom gesztenye, Héja ropogós, A bele omlós, Nem hiszöm, lelköm, Hogy ne ízlene. Még a király sem Evett különbet, Nem látott szöbbet, Ilyen omlósat, Rip-ropogósat, Csak ma adom pénzért, Holnap adom ingyért, Vegye meg, drágám, Nem adom drágán!
(Benedek Elek)