Mondják, hogy egyedül a falevelek ismerik a szép halál titkát. Szép gondolat, de kevés esélyünk van minden falevelet megkérdezni ennek a mondatnak igazságáról. Az elmúlás – mint ahogy ez a kép is – először fejbe vág, sőt, bizonyára van, akit megrettent, elborzaszt. De aki kísért már el embert az út végére, az, ha nem is könnyen, de talán könnyebben fogadja el az élet utolsó stádiumát. A természet örök körforgását egy nagyon más kultúrában a választékos és művészi-liturgikus szavakkal jelölik: rotation eterna, amely szinte már derűs, és olyan természetes, mint az eső, vagy a szél. Tudják, hogy jönnek utánunk új élet-igenlők, akik ismerősen megpróbálják a lehetetlent: örökké a kör közepén maradni.
Ne hagyd magad lassan meghalni! Ne vond magadtól meg a boldogságot!
(Pablo Neruda)