Vannak, akik világmindenség-hódító cipőikben a Hold porában hagynak nyomot, és vannak akik csak azzal, hogy letesznek csöndben az idős szomszéd ablakába egy bögre levest. Csak? De hiszen örökre megjegyezzük az ablak mögül ránk pillantó szemeket! Az a pillantás ezerszer súlyosabb a holdjáró cipőknél, mégis örömmel cipeljük egy életen át. Bizony, lehet lábujjhegyen járva is nyomot hagyni, feltéve, ha a szelíd segítés a szándékunk, és nem a föld fölé magasodás.
Végül is hagytam némi nyomot a világban, mondom mint a nippek a kredencen, ha felemelsz, alattam sincs por.
(Petri György)