"A hangszerek hamis hangjaiért a zenészek felelnek. Az emberek viszont még akkor is maguk felelnek hangjaikért, ha kontárok kezei közé kerültek.” - mondja a filozófus. Na, de kérem, bizonyos, szinte karnyújtásnyira lévő körülmények megbocsáthatóvá teszik a félreütést, a hamis hangokat. Sőt, az apró disszonancia jelzi, hogy itt nem csak egy oda nem való hang röppent fel, hanem egy nagyon is odavaló érzés, amely - miért ne szurkolnánk - tovább is tarthat, mint a fülbemászó harmonikaszó.
"...azért csillant föl a szeme s kacagott már-már a zene, kezét tördelve, fölzokogva, azért fut hirtelen sarokba, mert elfeledte azt a szót, a rend-tevőt, a fényhozót..."
(Illyés Gyula: A zene szava) [if !supportLineBreakNewLine] [endif]