Bizony, nehéz levenni a szemünket erről a némaságában is csupa kérdőjel kicsi arcról, és ez az a tekintett, amely elkísér minket akkor is, ha már messze járunk. Most a nagy erős karok között biztonságban van a fekete szemek apró gazdája, és csak reménykedhetünk benne, hogy az a bizonyos sors, amely tudjuk, korán elkezdődik, megóvja majd mindattól, amitől a sajátjainkat is féltjük. De... de csak egy pillanatra gondolj bele: egy potenciális migráns leselkedik rád azokkal a gomb-szemekkel! Rásüthetik az apró testre a kirekesztés billogját, és gyalázatos törvény tiltja azt, hogy ember legyél, hogy segíts, hogy enni adj, hogy betakard!
„Ujjaink közt fut a világ,
meredt szemünkön ki s be jár.
Széthullott, törött darabokban
füstjében kavarog a táj.
Hanyatt úszunk a szürke fényen,
se irgalom, se akarat.
Zuhog a szél, a ritka szél
az iszonyatos ég alatt.”
(Lator László: Se irgalom, se akarat)