Szemek

Bizony, nehéz levenni a szemünket erről a némaságában is csupa kérdőjel kicsi arcról, és ez az a tekintett, amely elkísér minket akkor is, ha már messze járunk. Most a nagy erős karok között biztonságban van a fekete szemek apró gazdája, és csak reménykedhetünk benne, hogy az a bizonyos sors, amely tudjuk, korán elkezdődik, megóvja majd mindattól, amitől a sajátjainkat is féltjük. De... de csak egy pillanatra gondolj bele: egy potenciális migráns leselkedik rád azokkal a gomb-szemekkel! Rásüthetik az apró testre a kirekesztés billogját, és gyalázatos törvény tiltja azt, hogy ember legyél, hogy segíts, hogy enni adj, hogy betakard!

„Ujjaink közt fut a világ,

meredt szemünkön ki s be jár.

Széthullott, törött darabokban

füstjében kavarog a táj.

Hanyatt úszunk a szürke fényen,

se irgalom, se akarat.

Zuhog a szél, a ritka szél

az iszonyatos ég alatt.”

(Lator László: Se irgalom, se akarat)