Amikor az a bizonyos tündér a telihold bűbájos fényénél fésülködött és elhullatta ezüstszőke árvalány-haját, példával szolgált. Ami nem hajlik, az törik, üzente a tündér, és a természet, az élet évezredes tapasztalata ezt naponta megerősíti. De arra nem tanít a bölcsesség, hogy mikor kössünk kompromisszumot az életben maradásért, vagy elismerve a másik igazát, és mikor jelent a hajlékonyságunk önfeladást. Az értékek - morál - idő által kifeszített térben magunknak kell utat választani.
"Nincs gyökered az időben, s nem vagy mint kemény hegyoldalak árvalányhaja, melyet hasztalan cibál a vak vihar, hanem mint pitypáng pelyhei, legek koldusa, szállj csak, semmi sem tiéd s hol fogsz a végén virágozni, nem tudod."
(Babits Mihály: Szelek sodrában)