Ráérősen mosolyognak a kamerába a máltai rendőrnyomozók. Napfény , szivar, chips és persze emlékek, hiszen már nyugdíjasok. A nagy balhékat, a nagy fogásokat, az életveszélyes helyzeteket már maguk mögött hagyták, de a neheze csak most jön: kideríteni, hogyan kell lassítani, dolgot találni szemnek, kéznek, gondolatoknak. Maigret, Piedone vagy éppen Poirot világából egy másik valóságba léptek, ahol nincs már dolguk piti tolvajokkal, nehézsúlyú bűnözőkkel, ismerősen grasszáló lányokkal, annál inkább az idővel. Lefülelni, tetten érni, magunkhoz bilincselni az eddig elérhetetlen, csak látszólag céltalan bámészkodást, szemlélődést. A nyugalomhoz, a belső békéhez nem forró nyom vezet.