A vészesen fogyó természeti erőforrások közül a mosoly hiánya különösen szembetűnő. Messzire kell menni érte, például Laoszig, Luangprabang éjszakai piacára, ahol akkor is ajándékba kapod, ha nem veszel szőnyeget, kelmét, függönyt. Ráadásul ezek a mosolyok nem a médiagyárak csinált szájhúzásai, ügyfél csábító pillanat-mimikák, százfogú, botox-keretes harapásai a nézőbe: ezek az emberek belül is mosolyognak az idegenre. Pedig itthon is megtanulható, mondjuk Petri Györgytől:
"A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
áni ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása – a hiba."