A mediterráneum és a nyár szignálja is lehetne ez a játékos fotó, Balzac "pajzán históriákat" írna belőle, de előhívja emlékezetünkből József Attila fényesen suhogó sorait is. Csak tessék, tessék, hölgyeim és uraim, szabad a fantázia: mindössze madzag és néhány száradó ruhadarab kell hozzá, máris szárnyalhat a gondolat!
Az impresszionista bábszínház főszereplője mégis a szél, amely mozgásba hozza a többi szereplőt: táncra kéri a fehérneműt, feleselő hangokat, önfeledt távoli kacagást hoz magával, na, meg gasztronómiai kalandra csábító illatokat. Ahogy Nagy Mihály írta szeles versében:
Amúgy kíváncsi; beles minden résen, ha ajtón, ablakon nem hívogatják; összes szomszéd tudja mi lesz ebédre, mert szerteszét hordoz illatot, pletykát; és hiú - mint minden férfiú - reggel, hogy hova készült menni nem tudhatom, magát tócsa tükrében illegette, csinos, de kicsit borzas volt, mondhatom.