Mint tudjuk, Amerikában verik a négereket. Nota bene, még néhány homeless is sietős utadba kerülhet! Nálunk, hála és dicsőség az országlóknak, ez elképzelhetetlen. Hogy hogyan lehet merített papíron eltüntetni sok tízezer embert, arra gyanúsan ismerős történelmi receptek vannak. Először csak nyilvánítsd szabálysértésnek a közterületi hajléktalanságot, majd tiltsd be az ételosztást, kezd el üldözni és jelöld meg az önkéntes segítőket, végül cserkészd be a sziklaszilárdságú Alaptörvénybe, hogy hajléktalannak lenni márpedig tilos. Nevezd a földön fekvő, a nyirkos takaró szégyenébe burkolózó mosdatlan éhezőket hajlékosoknak, és miután egy ideje a saját szemednek nem kell hinned, már nem "az a szegény aki a legszegényebb"!
"Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odadja a télnek, Melegét meg odadja a nyárnak, Üres kedvét a puszta határnak.
Köznapokon ott van a dologba, Várt szombatját száz gond nyomorítja, S ha vasárnap kedvét megfordítja, Akkor máris hétfő szomorítja.
Pedig benne laknak a galambok, Csillagtollú éneklő galambok, De így végül griffmadarak lesznek, Hollónépen igaz törvényt tesznek."