"Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló." - emlékeztet Kosztolányi.
Te minden szín és minden keverék! Tettek, hódítások és mesék, mintás jelbeszéd!” - replikázik ugyancsak a Zászló című versében Vas István.
Nekem a zászló - túl a vexillológia, a zászlótan hasznos ismeretein - lobogás, játék, állandóan változó formák, csattogó alakzatok, felrebbenés és alázuhanás, fecsegés, kalapkergető tréfa -, vagyis szél. Egyedül nem megy - a zászlónak sem. Tavaszi szél! Gyönyörű! Legalábbis József Attila hasonló című verse szerint...
"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél."