A címben jelölt Ignotus-mondás egy alapigazság: minden ember egy másik világ. Ezt Kosztolányi megtoldja azzal, hogy "...a stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van." Mégis hányan ítélkeznek csak a külsőségek, mondjuk a piercing, a szokatlan hajviselet, a feltűnő fülbevaló alapján. Ismered ezt az embert? Tudod honnan jön? Volt-e hozzád hasonló gyerekkora, és volt-e eszmélő életében apja? Tudod, hogy hová tart? Tudod, kinek nyújt kezet, kenyeret, fedelet? Tudod, hogy mit gondol becsületről, tisztességről, hazugságról? Ismersz egyetlen történetet is, ami csak a szívéből olvasható?
A csípőből tüzelő stigma-cowboyok golyója aligha fogja azt az embert, aki tudja, hogy az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent. Nézz úgy rá, mintha magadra néznél!
"Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik, csodára, az ember fiára, kezeire, nyírott hajára."
(Szécsi Margit)