A nyirkos homályból, áttörve a sziklán - fényre vágysz. Tiszta levegőre, levélborzoló, igazmondó szélre. A Jégkorszak után (Made in Hungary) lélegzetet veszel: mélyet, nagyot, tüdőt feszítőt. Nyújtózol egyet, majd kiegyenesedsz és elindulsz. Háromszor is elmondod, amíg elérsz oda, ahova el kell érned, József Attila sorait:
Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz.