Ünnepre készülődünk. Most azonban nem új 12 ponttal, nem gyújtó jelszavakkal, harsogó iránymutatással köszöntjük az ünnepet, hanem régi szép népszokás szerint átadunk minden ismerősünknek, barátunknak egy képírásos „márciuskát”. Tudjuk, milyen a lelkesedés továbbterjedése a sodró tömegben, ismerjük a közösen kiabált jelszavak lélektanát. Ezúttal azonban az önálló személyiségekhez fordulunk, hiszen a szabadság márciusát, a lélek, a szolidaritás, a tettek márciusát mindenki maga teremti meg. Az észnek és a szívnek azt kínáljuk: „Nyergelj, fordulj!”, de a döntést mindenkinek magának kell meghoznia.
„Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak.”
(Juhász Gyula: Március idusára, részlet)