A valakikhez tartozás kendőjébe tekerve egy sokat látott és tapasztalt Élet megy a dolgára, valahol Kurdisztánban. Egyszerre lép vele Kisélet, akinek a tekintete csupa kérdés... Meddig megyünk, Apó? Jó az irány? Lőnek majd, mint legutóbb is? És ki vár az út végén? Az öreg maga elé mondja, elszorult gyomorral: - Gyere csak Kisélet, ne maradj le! Ahogy mindig, most is hazaérünk! Mellém ülsz és mesélek neked egy híres francia könyvéből...
"Csak menj tovább és ne emészd magad! Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj (...) És főként föl ne add szíved reményét. Mit számít egy kis szenvedés s sötétség?"
(Paul Verlaine; Rónay György fordítása)