"Ne a tükröt szidjad, ha a képed ferde!'" - tanítja Gogol, esetünkben azonban szó sincs szidásról vagy rosszallásról. Ellenkezőleg: szépséges játékra hívnak a vízbe futó cölöpök és bambuszok. Súrolófény, árnyék, hullám, mozgás - a csendben is él a kikötő. Az ember megérti Monet ragaszkodó főhajtását a remegő víz előtt, és elképzelem, ahogy Szabó Lőrinc kerek szemüvegén megcsillannak a hullámok:
"...hullám alatt s hullám felett
örök-sóváron a meztelen
hullámok úsznak, testtelen
gondolatok, szerelmesek,
forrón, buján, reménytelen,
hullámok végtelen sora,
boldogtalan hullámok
a szerelmes tengeren."