Sas

Hallom a ragadozó madár suhanását, és bár tudom, hogy Patagónia sztyeppéi fölött vadászik ez az ítélet-madár, a szépségből és félelemből gyúrt érzés bárhova elér. A csupasz ágak a zsákmány életéért könyörögnek, alighanem hiába: a kiszolgáltatottság természeti törvény, csak éppen soha nem lehet belenyugodni.

"E szárnyas a semmiből jött, nem volt.

A mindenséget falja csilló azúri csőre. Vaskarma tépi, marja a meleg húst belőle.

S a fogoly világ hullat könnyes üvegszemekkel vércseppes pihetollat. Ez a pirosló reggel.

E madár könnyű röpte a létet elragadta. Nincs magasság fölötte és nincs mélység alatta."

(József Attila: Sas; részlet)