A hangolás nem pusztán a produkció előtti ihletett pillanat, hanem a felkészülés nélkülözhetetlen része, legyen szó egy nagyzenekari koncert előtti - hangzavarnak tűnő - hangpróbáról, vagy, mint esetünkben, egy athéni taverna két muzsikusának összhang-kereséséről. A hangolás nem egyszerűen az azonos frekvencia megközelítése, közel sem csak fizika, hanem a következő, kitárulkozó dallam megidézése, testi-lelki azonosulás. Mondjuk, megszólal a lassan induló Theodorakisz-dallam, amely aztán felgyorsul és önfeledt körtáncba szólítja a jelenlévőket. Egy nyárvégi hétvégére mindannyian Zorbák leszünk, két kitárt karunkkal megöleljük a világot, a jobbra-balra mellettünk táncolók világát…jobb lábbal befelé lépsz, bal melléje zár, bal jobb melléje zár taram, vissza jobb, bal melléje zár, bal, jobb mellette fellendül tararam… érzed? Jobb oldalt, bal hátul kereszt taram… jobb oldal bal elől kereszt tararam… Hangolódsz?