A kora este árnyékai csak az aktuális időt jelzik, de Josephine - így neveztem el a kedves hölgyet - a régi filmek celluloidját idéző zebrán halad az időben előre, saját élet-mozijában. Arcában érzi a "szelet", amit gyors haladása préselt ki az álló levegőből. Sokáig hittem én is, hogy a sebesség az fontos dolog, előbb megtörténik mindaz, amire vágyunk, vagy amit remélünk. Hogy mikor sűrűsödik és mikor ritkul az idő, azt lassan, nagyon lassan tanulja meg az ember, és a tandíj mindenkinek más, de mindenkinek kötelező. Josephine, fontold meg a tanácsot: „Ami lassan történik bennünk, csak arra érdemes figyelni; mert csak az a szép, vagy a veszélyes." (Panek Zoltán: Baleseti napló)