Az esernyő az ember kinyújtott jobbkeze. Néhányan használják eső ellen is, de fő funkciója: tartozék. A rámutatáshoz, sétához, bizonyos, el nem érhető dolgok meg- és arrébb piszkálásához nélkülözhetetlen. A metakommunikáció kultikus tárgya, Chaplintől a nagyapámig. Ez utóbbi mosolygós, szép tartású ember volt, különös ritmusban tudta minden második ütemre lendíteni, majd a lába mellé szúrni a paraplét, miközben bal kézzel emelt kalapot az ismerősöknek. De hogy "rámutassak": séta közben hamiskásan Babitsot mormolt:
"Váratlan zápor zengett át a tájon, mint szeretők között a hirtelen pörpatvar, mely csak arra jó, hogy fájjon és még forróbb legyen a szerelem.
Nagy árnyak ingnak, s apró tüzek égnek a serdülő és könnyes pázsiton. Az ördög veri asszonyát, s az égnek egyik fele nevet a másikon.
Tornác kövén egy kitámasztott női esernyő guggol, mint barna kutya. A kerti lombot látni szinte nőni. Megtört fű csúcsán lógáz a csiga."