"Zene nélkül az élet tévedés volna" - mondja Nietzsche, és valóban, amikor karon fog a zene és csak cipel magával egy egészen másik, érthetőbbnek tűnő világba, akkor megszűnik körülötted minden, visznek a hangok. Örülsz az ismerős dallamnak, jártál már ezen a hangjegyek szegélyezte úton, dúdolod magadban a refrént, a tested meg csak a dobbal és a basszussal felesel és mozdulatlanul is táncolsz... A jó zene - egy remek blues például - olyan, mint a bőr alá fecskendezett injekció: gyorsan hat, és akkor megtörténnek gondolatban - gondolatban? - a legjobb dolgok. "Ha nem tudsz bluest játszani, nincs értelme elővenned a gitárt..." - mondja Keith Richards, és igaza lehet. A blues éppen azt ragadja meg benned, ami elromlott. Nem, nem javítja meg, de utána mégis az elkínzott tüdődbe mély lélegzetet veszel...