"Barikám, ki növelt? Barikám, ki nevelt? Mondd, ki adta éltedet, S parti réten jó füvet; S adta rád ez örömöt: Fényes gyapjú-köntösöd; S gyengéd bégetésedet, Mely vidámít völgyeket? Barikám, ki növelt? Barikám, ki nevelt?"
Nem válaszol, mert a bárányok hallgatnak. A tekintete mégis beszédes ennek a szépséges jószágnak. Azt válaszolja például Willam Blake fenti kérdéseire, hogy
- Tudod, Ember, a bolíviai pampák szúrós füvei növeltek, hogy legyen takarója a gyerekeidnek, és koccinthass rubintszínű vörösborral, miután megsütötted és megetted a bordáimat. Cserzett bőrű indián asszonyok gyerekei neveltek pánsíppal és szépséges bolíviai dallamokkal. Köszönöm, Ember a rólam írt szép versedet, mi, itt a Maslow-piramis alján, félve kérdezünk vissza: - Mondd, Ember, te, ott a piramis tetején, mit adsz magadból másoknak?