Bangkok, úszópiac. Egy galamb 5 napot repülne a Lánchíd tövéből, hogy leszálljon a képen látható csónak szélére, és szemügyre vegye ezt a kedves asszonyt, a sok száz helyi árus egyikét, aki miután sietve elfogyasztotta az ebédjét, a csatorna vizében mossa ki a tányérját. Ne mondjunk semmit, csak nézzük figyelmesen a képet, s főleg, ne ítélkezzünk! Másik világ, 8200 kilométerre az általunk lakott civilizációtól. Mégis, amitől a galambnál is ezerszer gyorsabban "megérkezünk" és ismerős lesz a Föld túlsó fele, az három apróság: a kis krokodil-csipesszel feltűzött haj, a szemüveget biztosító vékony lánc, és a jellegzetes mozdulatú, finoman erezett kezek, amelyek mindent tudnak a simogatásról, a munkáról, az ölelésről. Ahogy a filozófus írja: "
"A kéznek is kell tudnia emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére."