Köszönöm, québec-i barátom, ismeretlenül is köszönöm, hogy vállaltad az arcod, és mit sem törődve a súlyos sérülés nyomaival - énekeltél nekünk. Hallom, sok ezer kilométer távolságból is hallom Bob Dylan gyönyörű dalát, ami nem egyszerűen örökzöld, hanem örökfekete, öröksárga, örökvörös, örökfehér, vagy egyszerűen csak - örök.
"Hány évig kell feltartanod a fejed,
míg megláthatod az eget?
No, és hány fül kell ahhoz, míg meghallod tán
hogy miért sírnak az emberek?
No, és hány halál jő még, míg észreveszed,
hogy túl sokan haltak már meg?
A választ, testvér, azt elfújta a szél, a választ, azt elfújta a szél."