A régi kikötői móló maradványát hozta el a Fotográfus Punta Arenasból, hogy az év végével - a távolság mértéktartásával, egyfajta számadásként - rácsodálkozzunk magunkra. A gyönyörködést előbb-utóbb beelőzi a gondolat: nem sok időnk maradt, 2016-ból el kell indulnunk 2017-be! Maradni lehetetlen, a perspektíva a nekiindulásra pedig - több mint bizonytalan. Ha sikerül néhány nagyon fontos dolgot tisztáznunk magunkban, akkor egy életre szóló döntést hozhatunk. Vagy óvatosan végigmegyünk a mólón és nagy, körkörös mozdulatokkal integetünk, akár az utolsó ingünkkel, hogy észrevegyenek bennünket az erre járó hajók. Ha azonban ismét kalózhajó közeledne, amire errefelé mégiscsak van esély, vagy belső hanggá fordítjuk a tenger zúgását, akkor haladéktalanul forduljunk vissza és építsük meg a saját bárkánkat! Ez fáradtságosabb, nagyobb türelmet és egymásra figyelést igényel, de van már tudásunk az előző hajótörésünk okairól. Feltéve persze, ha nem csak a szelet, a Napot vagy a tengert hibáztatjuk. Kiderülhet továbbá a hajóépítés során, hogy egymásért is felelősséggel tartozunk. A felelősség pedig a hajóépítés fánál, vasnál is fontosabb kötőanyaga.